2022. február 27.
A forrás
A neves francia márkák közül a Perrier története az 1860-as években kezdődött, amikor is Alphonse Granier üzletember megérezte a Gard régióban megbúvó Bouillens-forrásból feltörő szikvízben rejlő lehetőségeket.
A kereskedő ügyesen kihasználta III. Napóleon termalizvizek iránti rajongását, és a szükséges engedélyek megszerzése után a Vergèze-i forrásnál termálfürdőt nyitott termálturisták ezreit vonzva így a városba.
Louis-Eugène Perrier
A Bouillens-i forrás 1898-ban Louis-Eugène Perrier tulajdona lett. A kiváló orvos és politikus a termálvizek lelkes rajongójaként a szén-dioxid tartalmú víz csomagolására és szállítására egy hermetikusan záródó üvegpalack kifejlesztésébe kezdett.
A csomagolásnál is nagyobb kihívást a víz eladása jelentette számára, mivel a franciák asztalára ekkoriban inkább bor került. Anyagi források hiányában, találkozót beszélt meg St John Harmsworth brit üzletemberrel, akivel szinte azonnal megállapodást kötöttek. 1903-ban Harmsworth kivásárolta Perrier részvényeit és a fürdő tulajdonosává vált. A forrást pedig az érte oly sokat tevő orvos tiszteletére Perrier-nek nevezte el.
Forrásból ásványvíz
A gyógykúrák divatja azonban idővel hanyatlásnak indult, így Harmsworth úgy döntött, hogy a vizet ital formájában hasznosítja. Az üveg egyedi, kerekded formáját saját maga tervezte. A Perrier üveg adott korban formabontónak számító alakja hamar ismertté vált.
A palackok címkéjére a Perrier márkanév került, amelyet még az angolok is könnyen ki tudták ejteni. Első jelentős vevőit a britek Indiában állomásozó seregei jelentették, majd meghódította a Buckingham-palotát is, ahol is VII. Edward hivatalos beszállítója lett.
Milliós darabszámok
A fiatal angol vállalkozó, aki időközben újságtulajdonos is lett, stabilan megvetette lábát a francia piacon. A forrás igazi nagyipari üzemmé alakult, ahol 1908-tól évi több millió palack ital került előállításra. A késztermékek a külön erre a célra épített vasútvonalon hagyták el a Vergèze-i gyárat.
Az 1900-as évek közepén egy mintegy harminc évig tartó, töretlen növekedés vette kezdetét. Harmsworth vállalkozásának sikerét a folyamatos ipari fejlődésnek és az egyedi reklámtevékenységnek köszönhette. A második világháború előestéjén már mintegy 20 millió palack került le a palackozósorokról, amelynek mintegy fele exportra készült.
A világhírnév kapujában
Az ötéves nagy háborút követően, amely során a forrásvizet kizárólag a német hadsereg egységei számára szállították, egy fiatal párizsi tőzsdeügynök, Gustave Leven újra felfedezte a Perrier-t. Az 1940-es évek végén fellendülő tömegfogyasztás korszakát kívánta kihasználni elődje stratégiáját folytatva: felgyorsult ipari fejlődés, amelyet szüntelen reklámkampányok támogatnak.
Az 1950-es években, amikor már Franciaország szerte nagy lelkesedésnek örvendett a buborékos víz, Gustave Leven 150 millió palackra növelte a termelést. 1976-ban pedig az amerikai piac meghódítására indult. Szándékát siker övezte, ugyanis tíz évvel később már 300 millió palackot adott el a tengerentúlon, és ott tesztelte első ízesített vizeit is.
A reklám hatása
„Így jutunk el 1977-ig, amikor a francia Perrier ásványvizes cég leigazolta a Levi Strauss farmergyár marketinges guruját, Bruce Nevinst, és kiadta a feladatot: terjessze el a cég vizét a menő éttermek itallapjainak világán túlra. Nevins egész pályás marketinges letámadással indított. Elárasztotta a tévéket és a színes magazinokat reklámokkal, amikben nem éppen absztinens életmódjukról híres celebek, mint Orson Welles vagy Richard Burton ajánlgatták lelkesen a jellegzetes zöld üveges Perriert.”
„Az időzítés tökéletes volt: a háború utáni két évtizedben született generáció, a baby boomerek ki voltak éhezve valami olyan státuszszimbólumra, ami nem elviselhetetlenül drága, de azért jól jelzi, hogy ők mennyire különböznek a szüleik korosztályától. Ezzel párhuzamosan éppen éledezett az egészséges életmód trendje is, és tele voltak a hírek a szénsavas üdítőkben használt édesítőszerek káros hatásairól szóló beszámolókkal.”
„A Perrier hatalmas divat lett, az emberek koktélpartikon is Perrier-t ittak Martini helyett. A cég 1975-ben 3 millió üveg vizet adott el, négy évvel később már 200 milliót. 1985-ben az első számú amerikai rivális, a Poland Spring felvásárlásával a piac 85%-át uralta.”
A sikerjárat megakad
A 90-es évek elején aztán beütött a krach: a tisztasággal és természetességgel kampányoló Perrier márka termékeiben benzolszennyeződést mutatott ki egy amerikai laboratórium. Annak ellenére, hogy az akkori cégvezetés a legjobb döntést hozta mintegy 280 millió üveg megsemmisitíésével, a botrány megtépázta a márka gondosan felépített arculatát.
Hiába kezelték jól a helyzetet, az eladások Egyesült Államokban történő összeomlását nem tudták megakadályozni.
A zöld palack visszahódítja a világot
A Perrier, amely több mint 1 milliárd eurót veszített az ügyön, ezt követően ismét a reklám erejéhez folyamodott. 1990-ben készült legújabb reklámfilmje elnyerte a cannes-i reklámfilmfesztivál nagydíját.
A márka azonban erősen meggyengült, és a svájci székhelyű Nestlé óriáscég kihasználva a helyzetet felvásárlási ajánlatot tett a Vergèze-i vállalatra azzal a nem titkolt szándékkal, hogy végérvényesen megszerezze a piacvezető pozíciót a világ ásványvíz piacán. A Nestlé végül 1992-ben vásárolta fel a Perrier-t mintegy 1,2 milliárd euróért. A híres vállalat elvesztette függetlenségét, kampányainak hangvétele visszafogottabb lett, ugyanakkor egyre ütősebb.
Az amerikaiak bizalmát lassan nyerheti csak vissza. Az európai piacon a márka termékpolitikájának köszönhetően azonban újabb hódító útra indult. Az új formák, a műanyag palack, a dobozos megjelenés, a különböző ízesítések, és az enyhébb buborékokat felvonultató „light” változat révén napjainkban újabb és újabb sikereket könyvelhet el.
Forrás:
https://www.perrier.com/fr/article/perrierr-avant-perrierr
https://cuisine.journaldesfemmes.fr/gastronomie/1092502-perrier-une-marque-qui-bulle-depuis-150-ans/